| Absztrakt:
|
Másfél évtizede hallom, és magam is vallom: a felsőoktatásban paradigmaváltásnak, azaz gyökeres, mélyreható változásoknak kell bekövetkeznie. Többek között felül kellene írni azt a meggyőződést, hogy az oktatás korszerűsítése csak és kizárólagosan az átadott ismeretanyag korszerűsítésében – bővítésében és specializáltságának fokozásában – kell, hogy megnyilvánuljon, s az oktatás minőségét két tényező határozza meg: az, hogy KI oktat, és hogy MIT oktat. A HOGYAN kérdése pedig fel sem merül, mert evidenciaként kezeljük, hogy amit tudunk, azt elég elmondani – járjon a diák be az előadásra! - és jobb esetben leírni - a tankönyvek, jegyzetek publikációként „elszámolhatók”. A többi a diák dolga, s ha nem kellően eredményes, máris kimondjuk rájuk az ítéletet: az egyetemisták mai generációja lusta, szakmai érdeklődése minimális, felkészültsége kritikán aluli – ki ne hallaná újra és újra: „a tavalyi évfolyam hihetetlenül gyenge volt, de az idei még annál is rosszabb”.
Még ha megköveznek is érte: nem hiszek abban, hogy a felsőoktatás minőségét a kutatóegyetemek milliárdos beruházásai fogják színvonalasabbá tenni, nem hiszek abban, hogy aki tízszeresét tudja az átadandó ismeretanyagnak, az tízszeres hatékonysággal képes ennek a tudásnak az átadására is. És nem hiszek abban, hogy a mai kor digitális nemzedékét ugyanolyan módszerekkel kell tanítani, mint tették ezt az elmúlt évszázadok során.
De bármit hiszek vagy nem hiszek: a változásra utaló jelek alig mutatkoznak, pedig a különböző pályázati kiírások manapság már mind prioritásként deklarálják a fejlődés, fejlesztés irányait, mégis, a projektek megvalósulása során a régi klisék reprodukcióival találkozunk – legfeljebb monitorra digitalizálva. És a fejlődés ellenzőinek újabb érv van a kezében: ugye lám, nem érte meg azt a sok ráfordítást – és ebben az egyben egyet is kell értenünk.
Hol van a hiba, s mit lehetne tenni ellene? Egy nemzetközi projektünk konferenciáján finn kollégánk a paradigmaváltás négy tényezőjét az alábbiakban foglalta össze:
(1) pressure for change – azaz a változások szükségessége, szükségszerűsége,
(2) a clear shared vision – világos, egyetértéssel elfogadott jövőkép
(3) capacity for change – a változásokra való képesség
(4) actionable first steps – működés-képes első lépések.
Ha sorra vesszük ezeket a tényezőket, nem is állunk olyan rosszul: nemzetközi projektjeink sikerei bizonyítják, hogy idejében felismertük a változások igényét, irányát és lehetőségeit, képesek vagyunk a változásokra, első lépéseinket siker övezi, elismerés fogadja. Egy hiátussal kell tehát szembenézni: hogy jövőképünket elfogadottá tegyük szervezeti szinten, hogy intézményeinkben a projekt-szemléleten felülemelkedve az intézményi stratégia szerves részévé válhasson az oktatás módszertani korszerűsítése.
A baj csak az, hogy a paradigmaváltás elméletét leíró egyszerű képlet egy szorzat: így bármilyen sikeresek vagyunk is három tényező esetében, a végeredményt egyetlen tényező nulla értéke határozza meg. A h árom sikeres tényező az, amelyek „bottom-up” irányban működnek. De a negyedik, „top-down” tényezővel hogyan boldoguljunk? Szóval nincs remény… - vagy mégis? A Moodle segítségével talán …Csakazértis!
|
Facebook