| Absztrakt:
|
A hálózati tanulás új alulról szerveződő paradigmája már több éve jelen van a fiatalok körében. Az internetes közösség társas szerveződései ma már az oktatást - ezen belül az elektronikus tanulási formákat - is elérték. A tanulók is megjelentek olyan saját fejlesztésű média-tartalmakkal, mint blogok, a fórumok, a közösségi weboldalak és a tartalommegosztó programok, amelyek egyfajta civil közösségekre jellemző "kontrollálatlan" forrásoknak
tekinthetők.
Néhány évvel ezelőtt az oktatásirányításban tevékenykedők és a tanárok nagy többsége még elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki is beleszóljon az oktatás előre megtervezett stratégiájába és kiválasztott tartalmába.
A pedagógusok körében egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a kérdés, hogy az internet adta hálózati, közösségi, hozzáférési és elérési lehetőségek következtében e-Learning 2.0-ás és a konnektivizmust promotáló publikációk hatásra hogyan is lehet egy diákból tartalom végső esetben tananyagfejlesztő.
Arra kell választ adnunk, hogy - a webkettőn alapuló e-Learning 2.0-ás alapú tanulási forma - rugalmassága, flexibilitása, szabadon (irreguláris, autonóm) szervezethetősége révén - hogyan képezheti a közeljövőben a neveléstudományi, szakmódszertani kutatások alkalmazások fő áramát.
Az elméleti alapvetés gyakorlati eszközökkel történő alátámasztása céljából egy empírikus kutatás eredményeit is ismertetjük, amelyet a felsőoktatásban tanuló hallgatók körében végeztünk a hálózatalapú oktatás tapasztalatairól és a jövőbeni fejlesztések irányáról.
|
Facebook