| Bemutatkozó:
|
Bejártam a klasszikus e-learning útvonalat. Megismerkedtem a mágikus szavakkal, tudok olyanokat mondani, hogy LMS, LCMS, SCORM, AICC, IMS, e-portfolió, stb... hívószavak, lufik. Egyszóval ideális fogalmak, melyre üzletet építhetünk.
Ma már nem izgat annyira mindez: attól tartok, hogy alapvetően ingott meg a bizalmam a hagyományos e-learning megközelítésekben. Számos e-learning megoldás bevezetésében volt részem, tetszett a folyamat, mellyel előállt a tananyag, a technológiai megoldás, mely révén különböző virtuális környezetekben megszólalt és működött. Ennek ellenére mindig maradt egy keserű gumó, egy nagy kérdőjel, hogy tényleg van értelme mindennek?
Ma már hajlok arra a válaszra, hogy csupasz e-learning bevezetésre csak ritkán érdemes pénzt áldozni. Az aktív, felhasználható tudásra nem osztálytermekben teszünk szert, hanem munkavégzés közben, többnyire informális módon. Hogyan illeszkedik ehhez a rugalmas, gyorsan változó milliőhöz a zárt, lomha monstrum, amit keretrendszernek hívunk?
Nehézkesen... mint ahogyan a hagyományos oktatás is csak rendkívül korlátolt keretek között eredményez valódi tanulmányi értéket.
A valódi e-learning érték meglátásom szerint legtöbb környezetben túlmutat a technológiai bravúrokon. Elsősorban tanulásmódszertani kérdésről van szó, nem informatikairól.
Az ismeretet átadni, vagy létrehozni érdemes? A tanár, vagy a tanuló a főhős? A tantermen, vagy a tartalmon van a hangsúly? Tanár vagy mentor? Ismeretszerzés vagy ismeretalkotás?
|