A világ oktatási szakértői
már-már Coursera-mániáról beszélnek és ez nem csak egyszerűen népszerűséget
jelent. Ezek a körülmények felvetik a kérdést, hogy egyfajta divatról van-e szó,
vagy ez a közkedveltség a nyílt oktatási formának szól, vagy még ennél is többről
beszélhetünk. A diplomamunkámban a hálózati tanulás felől közelítettem meg a
témát; mostanra viszont már egy éves kurzustapasztalattal rendelkezem. A 12
hónapos megfigyeléseim és benyomásaim már érdeklődésre tarthatnak számot és
hozzájárulhatnak a Coursera-projektről alkotott kép részletesebb megvilágításához.
A Coursera-ról először 2012.
júniusában az Eduline.hu oldalán értesültem,
hogy kurzusokat indítottak a világ
legíresebb egyetemei (pl. a Stanford, a Princeton, a University of Pennsylvania,
a University of Michigan). A képzéskínálatot átnézve szembetűnt, hogy
a Michigani Egyetem hamarosan indítja a 10 hetes kurzusát „Internet History, Technology, and Security” címmel; ezzel kezdődött a Coursera közösségi létem. Ez a tanfolyam immár a harmadik
alkalommal indult újra és ez nem egyedi eset. A bővülő kínálat mellett a
sikeres kurzusokat „ismétlik”. A magam gyakorlatában is van arra példa, hogy
ugyanazon kurzusra másodszor is beiratkoztam. Vannak időszakok, amikor dömpingszerűen
indulnak a képzések, akár 20-30 is egyszerre és jobbnál jobbak; szinte dúskálunk
bennük. Így hát, nehéz kiszemelni azt a max. 3-4-et, ami még egyszerre (el)végezhető.
A kurzuspalettából már jó előre kiválasztható az, ami a figyelmünket
felkeltette; de egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy az érdeklődésünk
szerint ennél több osztályba iratkoztunk be. Hogy mi van ilyenkor? A tapasztalt
résztvevők erre is találtak kiutat, de a Coursera is kínál erre megoldásokat. Mi
a titka annak, hogy a kurzusok felépítése és témája alapján vagy a másodsoron
végzett képzések mégsem válnak rutinná? Hogy van az, hogy a képzés mindig
érdekessé és újszerűvé tehető? Mindez nem csak a Coursera-n múlik, hanem a
résztvevők is kalandoznak a felkínált lehetőségek között. A fórumok, a wikik, a
Google +, a peer értékelések, a portfólió kiválasztások olyan újszerű feladatokat
adnak, amely során újra és újra átéljük a felfedezés élményét. Az elvégzett,
illetve lejárt kurzusok, amelyekre beiratkoztunk, archiválásra kerülnek, de
elérhetőek maradnak a felhasználóknak. Ha szükség van egy tananyagra vagy csak egy
részére valamilyen kérdés megválaszolásához, egy elemzés elkészítéséhez, akkor
ez könnyen elővehető; de a tesztekkel a gyakorlás lehetősége is fennáll. Ez a
tanulási módszer egy interaktív tankönyvhöz hasonlítható inkább, amelyik a nap
bármely szakában „fellapozható”, hétvégén és ünnepnap egyaránt, sőt a
hagyományos értelemben vett tanítási szünetekben is aktív lehetőségeket kínál.
Az egyéves kurzustapasztalataim
segíthetnek megérteni, hogyan válik élményközpontúvá az elearning a világ
egyetemein, ahol választ kapunk számos tudományos problémánkra és kitekintés nyújtanak
az egyre bővülő tudományterületekre. Sőt, olyan interkulturális tapasztalásokat
szerzünk, amit sehogyan, sem máshonnan nem kapunk meg. A Coursera kurzusok globális jellege abból
adódik, hogy nyitott és ingyenes kurzuskínálatot biztosít. A világ leghíresebb
egyetemeire „járhatunk”, a legnépszerűbb kurzusokat és tanárokat ismerhetjük meg,
úgy kapunk bemutatót mindegyik tudományterületből, ami egy hagyományos
egyetemen elképzelhetetlen lenne. A Coursera több mint képzés, a kurzusok
teljesítésével valóra válik a résztvevők globális versenyképessége.
Az előadásom
Facebook