A moodle 2002. augusztus 20-án történő megjelenésekor a keretrendszernek a saját műfajában nem volt érdemi konkurenciája. A “dinamikus tanulási környezet” valójában kezdettől fogva oktatási keretrendszerként terjedt el. A tanulásközpontúság hiánya és az instruktív tanulásszabályozás csak a web 2.0 alkalmazások és minden máshoz képest népszerűbb közösségi oldalak megjelenésével, illetve ezeknek az oktatásban való egyre gyakoribb felhasználásával tűnhet fel a gyanútlan felhasználónak.
A moodle változatok fejlődéstörténetének dinamikája a 2.0 változat megjelenésének késésével jelzi, hogy a fejlesztők ki nem mondott válaszút elé kerültek. A tanuláshoz használt online alternatívák nem az oktatási keretrendszerek területén gyakoroltak nyomást a előrehaladás irányvonalára, hanem a hétköznapok részévé válva erőteljesen hozzájárultak a tanulás fogalmának átformálásához.
A moodle 2.0 változata passzívan reagált a tanulás átalakulására, a keretrendszer formálisan nyitottabb lett és sokat fejlődött, de jellegét tekintve instruktív és oktatáscentrikus maradt. A modulokon és blokkokon keresztül remélt, komfortos tempóban fejlesztett integrációk külső, tanulást támogató alkalmazások felé nyitnak és ezzel megteremtik azt a lehetőséget, hogy a Moodle legyen a leginkább nyitott és a tanulást legjobban támogató instruktív oktatási keretrendszer. Ez a középút elkerüli a tanulásközpontúságra való vállalkozás biztos kudarcát, de nem elég bátor ahhoz, hogy tanulóközösségek helyett oktatóközösségekre koncentráljon a későbbiekben.
Az integrációk - legyen szó akár a virtuális környezetek laza kapcsolódásáról, vagy merészebb tartalmi szabványokra építő átjárhatóságról - elmaradnak a lehetőségektől. A módszertani háttértámogatás relatív gyengesége nyilván nem tudja legyőzni a kihasználatlanságot, így a felhasználók figyelme az oktatási és tanulási keretrendszerek helyett elsősorban a sokkal addiktívabb közösségi oldalakra fókuszálhatott. Az egyszerű tartalommegosztás és kommunikáció igényére hétköznapi válaszok születtek, amelyek a megváltozott tanulásfogalomhoz is jobban illeszkednek. Jelentősebb fejlesztési hidak épülhetnek a mobil tanulás és a portfolió felé, de lehetőséget kaphatnak még a virtuális környezetek is. A szükségletek elsősorban a tanulóközösségek elvárásai szerint alakulnának és nem meglepő, hogy ennek egy alapvetően oktatási jellegű keretrendszer nem tud, vagy talán nem is akar megfelelni.
A felhasználási igények összetettségéhez optimális közösségi oldalak jelentik a legnagyobb konkurenciát. A moodle továbbra is az egyik legjobb oktatási keretrendszer maradhat, de a jelentősebb fejlesztésekre már biztosan nincs 10 éve.